Heaven and Hell, Wisdom - Budapest, 2007 július 4, PeCsa szabadtéri színpad

Amikor felröppent a hír, hogy a Black Sabbath második klasszikus felállása turnéra indul Heavean and Hell néven, a bogár elindult az agyamban, hogy bizony ezt valahogy meg kellene nézni. Naponta lesve a világhálót, Bécs tűnt a legközelebbi állomásnak, de hála a Livesoundnak megvalósult egy pesti állomás is. Sokáig úgy volt, hogy Tony Iommiék nem kérnek előzenekart, aztán a koncert előtt egy hónappal mégis képbe került a Wisdom. Aki figyelemmel kíséri a magyar metal életet annak különösebben nem kell bemutatni az együttest, a többieknek meg: www.wisdom.hu.

Az a bizonyos szerdai nap napsütéssel indított, aztán délutánra eső kerekedett és a kapunyitástól kezdve a Wisdom programja alatt majd végig esett. Máté-ék, a 7 órás kezdés helyett valamilyen oknál fogva kb. 15 perccel korábban kezdtek, így az első 2-3 dalt a befele kígyózó sorból volt szerencsém végighallgatni. Korrekt kis produkciót nyújtottak Wisdomék, euro-power metaljuk még több figyelmet érdemel az összmagyar fémzene híveitől és reméljük, hogy nemzetközi sikerekkel is büszkélkedhetnek majd pár éven belül, mert igazán megérdemlik. A Survivor: Eye of the Tiger dalának eljátszása, a programjuk végén hab volt a tortán.

Rövid átszerelés után, amely közben a fekete függöny mögül kivillant a háttérvászonként figyelő, klasszikus Heaven and Hell album borítójának képe (cigiző angyalok), sejteni lehetett, hogy nem mindennapi eseményben lesz részünk. Aztán az introként felcsendülő E 5150 után megszólalt Iommi riffmester gitárja és jött is a The Mob Rules. Menny és Pokol egy legenda kelt életre a városligetben, szerencsére az eső alábbhagyott, így esőköpenyem bohócsipkáját zsebre vághattam, hanem egész este kereshettem volna a városligetben, mert úgy szólt a cucc, hogy a tökfedőm rendesen táncot járt a fejemen. A dobszerkó előtti vasrácsos kerítés a tavalyi King Diamond koncertet juttatta eszembe, na meg ahogy jöttek egymásután a klasszikus nóták: Children Of The Sea, The Sign Of The Southern Cross, Voodoo, Die Young, Heaven And Hell, stb. bevillant, hogy ezek a dalok nélkül nem lenne ma a metalon belül semmiféle alkategória. Az újabb szerzemények: I, Computer God is simán megállják a helyüket a nagy klasszikusok mellett, akárcsak a legfrissebb Shadow Of The Wind amely doomos alapriffjével és Dio hatalmas énekével máris Black Sabbath örökzöld. Kár, hogy nem vettek elő több dalt a Dehumanizer albumról és a másik két friss szerzeményt (The Devil Cried, Ear in the Wall) is eltolhatták volna. Ha nem lett volna minden dalhoz a szépen megkomponált háttérvetítés és a rájuk szabott fényjáték, nekem akkor is hatalmas élményt jelentett volna, hogy látom Tony Iommi nyakán lógni a jellegzetes keresztjét, a gitárja bundjainak kereszt díszítéseit és hallhatom óriási riffjeit, Dio gesztikulációit, hallani hangját, amely mintha semmit sem kopott volna az évek során, Geezer basszusjátékát amelyet akár egymagában hallgatni is élményt jelent, Vinny Appice őrült dobolását.

Szavakkal leírhatatlan élmény ilyen dinoszauruszok koncertjének szem- és fültanújának lenni. Kíváncsian várom az augusztusban megjelenő DVD-t, amelyet erről a turnéról készítettek.

Köszönet a Livesoundnak (www.livesound.hu) a lehetőségért...

Sch. Endre
(Rockpolis Media)