Bevallom korábban csak elméletileg tudtam a létezésükről aztán a tavaly nyár közepén megkaptam a Global CD-jüket, amelyet az idén januárban sikerült is meghallgatnom. Jelentem Baby Bonék mára teljesen letisztult, saját arculattal bíró muzsikát tolnak. A Global-on még kimutatható volt a Black-Out íz, más grunge-os aromákkal, de mára sokkal inkább Baby Bone a muzsika és én nem is kutakodok, hasonlítgatok, hogy melyik témájukra, vagy riffjükre esetleg ki volt hatással. A lényeg a jó muzsika és itt abban bizony nincs hiány.
Mindjárt a nyitó 3 dal - Y.Z.L.K., Szivárvány holló, Farkas és ember - olyan, mintha valamilyen zenei koncepcióba lenne helyezve, olyan zúzós, sodró főriffekkel döngöl a földbe. Jól is jön az Angyalszív zongorás intrója egy kis levegővételhez. A Szivárvány holló-tól kezdve pedig a jól kidolgozott refrének és azok vokáljai kitörölhetetlenek az agyból. Időt kell adni a Supernovának, amely elsőre engem sem fogott meg, de most már folyton elvonási tüneteim vannak, ha nem hallhatom a Vésd a kőbe verze részét, amely második felének riff orgiája rendesen a padlóra fekteti a gyanútlan hallgatót. Vagy ott van (az) A világ várhat. Aztán a Júdáspénz is csábít a babybone-ozásra. Az előbb említett Angyalszív-től kezdve pedig több a zenei játszadozás a dalokban, persze a Sohasem volt világ főriffje szintén, a kezdő trióvirátushoz hasonlóan, döngöli rendesen az agysejteket. (Az) A játék nekem egy kicsit tölteléknek tűnik. A záró Éhség karma a maga egy szál akusztikus gitárjával és egy kevés ütőshangszerrel méltó lezárása ennek az albumnak, kellően el lehet rá lazulni ahhoz, hogy újraindítsuk a CD-t.
8,50/10
eSch
(Rockpolis Media)
