A Velvet Stab (rövid történet itt) is zeneileg ezen a modern rock/screamo/HC vonalon mozog. Ígéretesen indul a CD az In The Wind-del ahol egy női hang magyarul, egy férfi hang pedig angolul vezeti fel a koncept történetet. Aztán egy idő után nekem túl sok(k) a "screamo", pedig zeneileg semmi kifogásolni való(m)
nincs. Én elhiszem, hogy a műfajhoz tartozik a sikolyos/ordibálós ének, de ez nekem akkor is túlzásnak tűnik. Nehogy bárki is azt higgye, hogy megveszekedett true metalos vagyok, nem, de valahogy számomra elviselhetőbb a death-es hörgés, a black-es károgás, ezekből sem az egysíkon ledarált témák, mint ez a felkapott "core"-os üvöltés, aminek néha nem találom a funkcióját/értelmét. Könyörgöm, ha lehet olyan zenét írni, mint a Contradiction In Terms, akkor miért nem lehet elmozdulni valami eredetibb irányba és fogósabb énekdallamokat írni?!
A sztorit sem teljesen tudtam kibogozni, mivel az "elművészkedett" szövegnyomtatás az olvashatóság rovására ment és egy idő után az ember szemei folynak ki a szövegkönyv olvasása közben.
A következő albumnál még adok esélyt magamnak is a Velvet Stab-bel szemben és nekik is velem szemben, aztán meglátjuk... Addig is Goodbye!
Sch
(Rockpolis Media)
