A billentyű jelenléte ha jól rémlik, akkor a "Fények" album óta van hangsúlyosabban jelen a Tűzmadár zenéjében. A sokféle hangszínen megszólaltatott billentyűsük rengeteg érdekességet, csemegét tesznek hozzá a Tűzmadár féle heavy metal muzsikához. Peti
kiváló énekes mégis egy idő után nem köti le annyira a figyelmet az éneklése. Ez főleg az album második felére igaz. Talán 2-3 dallal kevesebbet kellene egyszerre kiadjanak... Részemről ugyanez az eset állt fenn a "Fények" album idején is... Egy picit hosszú volt és a vége felé már nem volt annyira izgalmas, lankadt a figyelem. A dalok sorrendjének az összeállítása nagyon ötletesen van felépítve. A hetedikként felsorakozó "Volt egy álmom..." lírai ad egy kis szusszanást a hallgatónak, hogy aztán a továbbiakban is elmerüljön a hangszerek virtuóz játékának világában. Nem szeretnék dalokat kiemelni - mondjuk a "Júdás csókját" ajánlom mindenki figyelmébe -, mert mindegyiknek megvan a maga sajátos íze, hangulata.
Tény, hogy nyugaton ennél gyengébb képességű zenekarok kapnak nagyobb figyelmet. A Tűzmadár sokkal többet érdemelne a jelenlegi státuszánál, de tudjuk jól, hogy válságos időket élünk, még a rock/metal világán belül is és az utóbbi időkben bizony a "tisztelt zsűri" sem a minőség alapján díjaz...
7,50/10
esch
(Rockpolis Media)
