A helyenként gyerekesen naiv, mosolyra késztető, "igaz
fémes" dalszövegeket valahogy jobban el tudom viselni Szentesi Janóéktól, mint 1-2 pályatársuktól. Nagyon nincs is mit részletezni a dalokat, mert akiben egy kicsit is dobog még az a bizonyos "acélszív", legyen 7 éves, vagy 90 éves metalhívő, az első akkordok után biztos vagyok benne, hogy már a nyakában is van a léggitár és az egyik lába máris feltéve valamilyen bútordarabra, ami a képzeletben a kontroll ládát helyettesíti és zúz ezerrel, aki meg ül és tátog mint a hal, az menthetetlenül berozsdásodott... METAAAAL!!!
sch
(Rockpolis Media)