Az első albumukkal, a Nem kell más-al, majdnem a semmiből tűntek fel a magyarorszrági zenei palettán, egy olyan zenei világgal amelyben szerencsésen ötvözték a Tankcsapda old school jellegét a Depresszió modernségével. Ez és a kitartó munka meghozta az eredményt és már harmadszorra indul útra egy... Road CD.
Zongorás introjú dallal kezdnek, majd jönnek a már jól ismert Road ízek, amelyek főképp a második albumuknál alakultak ki. A zongora még előkerül a Nem rólunk szól című roados balladában. Aztán zakatol tovább minden...
Fejet hajtok a fejlődésük-, sikereik előtt, hogy jobban szól minden, hogy átgondoltan vannak megírva az új dalok, de nekem már a Második harapás-nál hiányzott valami az egészből, valami megmagyarázhatatlan mágia, ami megragadott az első korong idején. Talán a spontaneitást hiányolom, talán kiszámíthatóbb lett a muzsika... Nem tudom... A fene tudja... Talán az a bizonyos szikra?
Amúgy meg további sikereket a csapatnak, úgysem az én hiányérzeteim miatt fognak több százan/több ezren Road koncertekre járni..., hanem ezek a dalok miatt amelyekre önfeledten lehet majd rázni, modern metalosan, vagy kinek ahogy jól esik...
7/10
ESch
(Rockpolis Media)
