Akik tavaly november 2-án ellátogattak a BlueHell-be, bizonyára emlékeznek a finn Sonic Roots-ra. Akkor Binciék látták vendégül a csapatot. Elérkezett az idő, hogy Henry-ék viszonozzák ezt. A közös bulinak a Tavastia kistesója, a Semifinal adott helyet. Több magyar rajongó is megjelent ezen az eseményen, hogy megnézhesse mit produkálnak a gardenes srácok külhonban.
A program kezdete a meghirdetett időponthoz képest csúszott, de utána sorban jöttek a garde'n'roll dalok. A nyitó Doors, mely egy újabb szerzemény, jól mutatja a Garden Of Eden rockosabb arculatát. A sodrásban a Mondd tovább albumról ismert Vampires Of Eden következett, majd ismét egy frissebb nóta, a Never Cry. Nekem nagyon bejön a dal szerkezete. Itt jegyezném meg, hogy a Mondd tovább megjelenése előtti egyik interjúban Binci emlegette, hogy rockosabb irányba szeretne mozdulni a zenekar. Azt hiszem, a következő album lesz ama bizonyos gardenféle rock'n'roll korong. Az együttes gondolt a hazai képviseletre is, így két magyar nyelven előadott dal került terítékre. A kicsit mélázós, majd közönségmozgató refrénbe csapó Valaki vár és Az út. Az utolsó album klipes nótája, a komorabb hangulatú, középtempós My Time után a 2005-ös Búcsú az édentől CD-ről ismert Garden klasszikus, a Lélekmadár szállt le közénk. A műsorba egy feldolgozás is beférkőzött, a The Cult 1985-ös Rain c. slágere gardenes ízekkel fűszerezve. A szép dallamú refrénnel megáldott Find A Way zárta a kb. 3/4 órás blokkot.
A srácokat nem zavarta az idegen környezet, rutinosan mozogtak a deszkákon. Binci megszokott módon lazán irányította a műsort, István intenzíven nyúzta gitárjának húrjait, Zozó beleéléssel játszott hangszerén, Árpi komoly arccal hozta elő a dallamokat szintetizátorjából, Péter elengedhetetlen kalapja alá bújva adagolta az ütemet, kisegítve Mátét, a fő ütemfelelőst. Bincinek még a finn leányzók szimpátiáját is sikerült kivívnia.
A közönség - nem csak a magyarokra értem! - egész jól fogadta a magyar csapat muzsikáját, így a srácok még ráadásként előadták a Vad álom c. számot. Bocsi, hogy kicsit többet írok a Gardenről, de mégis csak hazaiakról van szó :). Szóval, tök jó volt hallani pl. a Sonic Roots alatt, ahogy egy külföldi lány mondja Árpinak, nagyon jó volt a Garden koncertje. Az sem mellékes, hogy az ottani hangmérnök megjegyezte, a Garden Of Eden zeneileg, kinézetben és profizmusban simán megérett arra, hogy a Tavastia színpadán lépjen fel.
Összegezve, a Garden Of Eden nem vallott szégyent. Ezt bizonyítják a csapathoz befutott e-mailek és hozzászólások is. Remélhetőleg, a londoni promós céggel kötött szerződés is sokat fog lendíteni a zenekar ismeretségi szintjén. A Garden útja szépen alakul, hiszen már körvonalazódik egy svéd, illetve egy londoni buli megvalósulása is.
Kis szünet után indított a házigazda Sonic Roots. Míg a Garden a dark/goth irányból céloz a rock'n'roll felé, a finn quartet "soulful hard rock"-ként aposztrofálja stílusát. Zenéjükre olyan bandák vannak hatással többek között, mint a The Cult, a Led Zeppelin, vagy a Hanoi Rocks. A zenekar 2005-ben alakult. 2006-ban stabilizálódott a tagság, Henry Lee Roots énekes (talán vannak, akik emlékeznek rá a Spiha nevű együttes kapcsán), Sonic Warland gitáros, Jarski Littbarski basszeros és Björn Again Electric dobos személyében. Még abban az évben elkészítettek egy négy számos demo-EP-t Firstborn Child címmel. Jelenleg első albumukon dolgoznak, melynek megjelenése 2008 őszére várható.
Nem vagyok annyira otthon a Sonic Roots repertoárját illetően, de a dalok számát tekintve, a srácok 2006 óta nem tétlenkedtek. A jó lendületes nyitó dal után két EP-s nóta következett, a Sound Of My Mind, mely után Henry magyarul is köszönetet nyilvánított és a groove-osabb Junkie Girl. Egy humoros epizód is történt. Valamikor a koncert közepén, Henry mikrofonja elveszett a mélyben, ezért Jarskiét vette kölcsön. Aztán a gardenes Péter halászta elő egy lány lábai közül (nem kell félreérteni), elismerést szerezve a sonic társaságtól :). A műsorban helyet kapott pl. a Pusherman, a hol lírai dallamokkal játszó, hol bólogatásra késztető Shadow In Your Heart, a Take Your High és az elvontabb Poison Wine. Az iramot egy szép ballada, a The Power Of Need törte meg. Majd ismét tempófokozás következett. A kései időpontot nézve, a stílszerű Trashy Morning c. szerzeménnyel ért végett a buli.
A Sonic Roots természetesen nagyon otthon érezte magát. Henry magas fordulatszámon pörgött, még kézenállással is próbálkozott. Sonic mosolyogva adta a gitáralapokat és a szólókat, Jarski kicsit háttérbe vonulva bőgette négyhúrosát, olykor előrejött vokálozni. Björn a sapkájában olyan háziasszonyosnak tűnt :). A srácok tervei közt szerepel magyarországi fellépés is, úgyhogy majd ne hagyjátok ki!
Befejezésként még megemlíteném, hogy a hangzásra nem lehetett panasz. Mindkét együttes alatt nagyon jól szólt a cucc! Öröm volt hallgatni! Köszönet az estéért!
SW
(Rockpolis Media)
