Kb. negyed 11-kor érkeztünk meg a klubba. Nem kellett attól tartanunk, hogy elveszünk a nagy tömegben. Szépen elücsörögtünk a buli kezdetéig.
A Carmen úgy másfél óra múlva lépett színpadra. Rögtön egy új számmal nyitották a műsort (Vétkeztem), mely az augusztus végén megjelenő albumon lesz majd hallható. A srácok inkább a friss szerzeményeket erőltették. A maxin szereplő Adj még egy esélyt magadnak (megelőzve kis műszaki hibával), a punkos, pattogó ütemű Nem fogom be a szám, a címadó 2000-be érve, a Rohadt egy érzés, a Nézz körül és a szintén kislemezes poénnóta, a Boney M. Daddy Cool-ja (Derriqr) mind kőkemény, húzós Carmen dal. Az egyetlen lírai tétel a Csak nézek az égre, a Hívja ma engem kérlek méltó folytatása.
Természetesen a debütáló lemez sem lett elhanyagolva. Így megdörrent az "ősrégi" demóról ismert Nem várok csodát, a Kit érdekel... és az Ez rosszabb, mint... A koncertet az Ez nem az a hely zárta.
A buli nagyon jól szólt, beleértve mind az éneket és a hangszereket. Elszomorító volt viszont a közönség reakciója. Egész végig úgy álltak (ültek) az ügynevezett küzdőtéren, mintha egy láthatatlan patkó kiszorította volna őket a szélére. (Tisztelet pár kivételnek.) Pedig az együttes nem játszik unalmas altató zenét. Dinamikus, erőteljes, igazi metal-t művelnek, szerintem kitűnően. A hallgatóságra nézve elég égő, ha a deszkákon álló banda énekese rákérdez arra, hogy ki ismeri az együttesét (jelen esetben a Carment). Egy-két kismalacos bekiabálás elhangzott ugyan a műsor után, de a zenekar nem játszotta el a kért feldolgozást, sőt még ráadást sem adott.
Ez egy iszonyú jó koncert lehetett volna, ha a publikum is úgy akarja. Remélem, a lemezbemutatón elevenebb "rajongótábor" fogja képviseltetni magát! A kiadónak csak annyit üzenek: Ébresztő!
sw (Szi. Szi.)
