A Ground Level EP zúzos komplexitása és a nem annyira
kidolgozott énektémái után a Divider egy sokkal érettebb csapatot mutat, sokkal kidolgozottabbak a finom, progresszív zenei részek, a riffelősebb témák is érettebben szólalnak meg és vokális téren is érződik a fejlődés. Én úgy érzem, hogy ez az album azt a rést tömi ki a magyar zenei életben, amit a Stonehenge és a Perfect Symmetry hagyott maga után. OK, tudom, hogy van Wendigo és Everwood, meg Dreyelands, meg Mindfields, de az utóbbi három zenekar anyaga nem nagyon jutott el hozzám és valahogy nagyon közel áll az egomhoz ez a zenei/hangulati világ amit a Solar Scream képvisel. Számomra zeneileg egy olyan atmoszférát teremt a Solar Scream Divider albuma, mint amit érzek a Redemption: The Origins Of Ruin hallgatása közben. Nemcsak zeneileg jön le az elhagyatottság érzése, hanem a 10 dal szövege is az elszakadásról, szétválásról szól. A 11-ik szerzemény - az instrumentális - (a) The Last Waltz, pedig finoman zárja le azt a "gyönyörű" önmarcangoló fájdalmat ami végig megy az egész albumon. Az elválás különböző formáiról szóló szövegek laza koncepciós sztorivá állnak össze, amelyet csak úgy lehet igazán érteni, ha valaki át is élte mindezt és bármilyen fájdalmas is, bármennyire is hasogatják a szavak, a hangok az alig gyógyuló sebeket mégis egyfajta gyönyörként éled át újra és újra. <"It's something you wouldn't understand" / She turned to him and shook her head / Driven by words he couldn't withstand no more / He went his way as a broken man / "It's over now">
Szóval egy újabb progresszív/pszichedelikus metal csillag született a magyar zenei élet egén, amit nem szabad hagyni, hogy kihunyjon...
8,5/10
SchEndre
(Rockpolis Media)
