Breaking

8.17.2018

Royal Hunt: Collision Course... Paradox 2 (Frontiers Records - 2008)

Általában a showbizniszben (film, zene) a második részek nem nyerik el annyira a kritikusok és a közönség tetszését mint az első opuszok. Engem ezek a dolgok sosem izgattak, hogy most hány bőrt is akar a kiadó/rendező/zenész lehúzni egy jól befuttatott címmel. Mindig az a véleményem, hogy az első rész megszületett egy adott korban és ha jön a második rész akkor az a pár év különbség már eleve rányomja a bélyegét a folytatásra, mivel változik a világ, változnak az emberek, mások a technikai feltételek, stb.

A neoklasszikus progresszív rock/metal erdeiben vadászó
Royal Huntnak is voltak mélypontjai, mint ahogy általában az embereknek sem megy mindig minden egyformán. Mivel éppenséggel nem vagyok megveszekedett Royal Hunt fan, ezért nem tudom, hogy a Paper Blood (2005) albumot Andre Andersen kikkel rögzítette, de a 2003-as Eye Witness tagságát teljesen lecserélte. A régebbi albumaikról, beleértve a Paradox 1-t is, már csak halvány emlékeim vannak, mivel annak idején még kazettáról hallgattam ezt a senki máséval össze nem téveszthető muzsikát.

Hallgatva a Paradox 2-t (Collision Course) megelevenednek az emlékek és jön az ismerős zenei világ, ami ugye Andre Andersen védjegye. Ettől kezdve nem érdekel, hogy második rész, hanem elmerülök az orosz származású zseni zeneszerző világában. Nincsenek eget rengető újítások, trendy megoldások, hanem itt van a Royal Hunt és 2008-ban ezt csinálják ők.

9/10
esch
(Rockpolis Media)