Junkies: Degeneráció (Edge Records - P. R. [Erdély/Ro], 2009)

A 15 gyertyát elfújó csapat 4 év után jelentkezett új albummal. Most nem térnék rá a "késés" okaira. A lényeg, hogy kézzelfoghatóvá vált a 2009-es korong. Közelítsünk kívülről az anyaghoz. A borító Sallai Péter munkája, aki olyan csapatoknak is dolgozott már, mint az Ideas, a Kalapács, vagy a Wisdom. A biztonsági szalag mögötti kidekorált földgömb és a ködbe vesző zsúfolt város a szemétkupaccal kifejezi az album címét: Degeneráció. Hogy is volt? "Téged szeretlek, de gyűlölöm az emberi fajt". Ez csak a közlekedési tábláról jutott eszembe. Kicsit olyan szürrealisztikus. És olyan junkiesos. Társadalomkritika és önirónia.

A CD egy lendületes punkos ízű szerzeménnyel indít (Teljes gáz). Tükröt tart a rohanó társadalom elé. A Csatornapatkány, melyből az első új klip született, tovább sodorja a hallgatót és az "elTVsedett" kultúrát kritizálja. A Degeneráció, a Junkies-t ismerve, egy szójáték. Nem hiszem, hogy magyarázni kéne, mit akar kifejezni a dal. A közepes tempójú Érezni kell olyan bele az élet sűrűjébe téma. Meg kell tapasztalni a dolgokat. Ismét egy pörgős nóta jön. A drog az rossz. Annyira sulykolja, hogy ne drogozzál, meg ne italozzál, hogy azt már nem kell komolyan venni. Persze, valaki nyugodtan gondolhat az ellenkezőjére is. A balladai hangvétellel indító, majd felgyorsuló Alagút csúnya szóval írva, egy "lúzer" hétköznapját mutatja be. Elérkeztünk egy poénos számhoz. Az Apám egy japán egy jópofa dal, koncerten biztos jól lehet mulatni rá. A Telefon című tétel a mobiltársadalmat vetíti elénk. A Nem szeretlek már zeneileg és szövegileg kicsit elvontabb mű. Az A civilizáció foglya az egyén céltalan küzdelmét mutatja. Súlyosabb dal, jelenleg ez a kedvencem. A Hjúmenrész egy kis punkos "emberkritika" A népies dallammal át-átszőtt A szabadság himnusza vágyakozás a (nem nehéz kitalálni) a korlátlan szabadság után. A szám mondandója pozitívan cseng, ám a végén ott van, hogy mindez csak ámítás. Az utolsó szerzemény az azonos című MTV-s műsorból is ismert, Rock and rollból ötös. Jó rock nóta, megfelelően zárja az albumot.

Röviden elmondhatjuk, hogy a Junkies hozta a megszokott formát. Ebből a szempontból az új Deathstars jutott eszembe. Nem történtek nagy újítások, de a dalok rendben vannak. Szövegek terén is találunk jó megoldásokat (meglepő lenne, ha nem). Pl. "Tombol a tömeg az arénában, Tombolajegyek a főpénztárban", "Hull az égből az elfojtott magány, Vége a télnek, túléljük talán"... A hangzással sincs gond. Szimpatikus gesztus Zoli köszönetnyilvánítása.

Innentől "teljes gázzal" lehet hallgatni a CD-t.

SW
(Rockpolis Media)