Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy egyre sikeresebb a zenekar, hiszen amellett, hogy viszonylag sűrűn voltak koncertjeik (tavaly a ROAD-dal is turnéztak), Saviour c.
daluk felkerült a The Funeral vol. 2 válogatásalbumra, mely 2008 májusában jelent meg Amerikában. Továbbá a Skyforger, illetve nemrég a Deathstars/Sonic Syndicate előtt is felléphettek.
Közben el is érkeztünk a Dharma első albumához! A Heavenly Hell online terjesztése már 2008 decemberében elkezdődött az amerikai Poison Tree Records-nak köszönhetően. Fizikai formátumban nálunk február elején került boltokba az anyag.
Már az első nóta alapján megtudhatjuk, mi a Dharma dalainak receptje. A Devil inside eleje rögtön egy kis keleties zöngével nyit, hogy utat engedjen a telt, súlyos alapokkal aládúcolt riffeknek. Néhol alábbhagy a zúzás, a lágyabb dallamok szintén a keletet idézik fel. A samplerek nem viszik át a zenekart indusztriálba, de dobnak a számokon, ezáltal színesebbé téve a csapat muzsikáját. Klasszikusnak vett gitárszólók nem mindig bukkannak fel, de nem is hiányoznak. Nélkülük is teljes az összkép. És nem utolsó sorban, Nicia hangja nagyon passzol ehhez a zenéhez. A szövegek nem erőltetettek, hanem mély érzéseket vetítenek felénk. Nehéz dolgom van, mert nem igazán tudok kiemelni dalokat, mivel mindegyik erősre sikeredett, nincsenek töltelékszámok. A Fear living in a dream-ben is folytatódik a már megismert tendencia. A dal végén található suttogó rész sejtelmes és egyben félelmetes. Olyan, mintha a túlvilágról hívogatna valaki. A Behind the mask picit "slágeresebb", fülbemászó énektémákkal. A Closest to-ban Nicia megvillantja, hogy keményebben is tud énekelni. A keleti dallamok szépen törik meg a súlyos muzsikát. Az Infernal lullaby egy halványan elszállós nóta. Majd az EP-ről már ismerős For men következik, melynek fogós refrénje hamar bennmarad a hallójáratban. Ezt ellensúlyozva, egy nyugisabb rész után csúcsosodik ki a szerzemény, ahol Nicia szinte ordítva elküldi az alanyt a pokolba :). Ez a rész már első alkalommal is tarolt :). A Twentyfivepointfive-nak érdekes az énektémája és változatos a felépítése. A Saviour slágergyanúba keveredett. A verzéknek nagyon megkapó dallama van és a refrént is könnyű befogadni. Az EP-s Desire me folytatja, amit a Saviour elkezdett. Slágergyanú 2. Tetszik az ének alatt hömpölygő zenei kíséret, mely olykor meg-megszakad. Az Icon, mely vizuális köntöst is kapott, fura hangulatot áraszt magából. Olyan lebegős, de súlyos is. A refrén nagyon eltalált. Az albumot záró Struggle-ben érezhető némi feszültség. Olyasmi, mint amikor valaki mindenáron el akar érni valamit és teljes agykapacitással ezen őrli magát.
Az album hangzása is rendben van, a Bakery Stúdió garancia erre. A borító (Mesmer és Gurka László munkája) kellően darkos és kifejező. Hirtelenjében, egy vulkánkitörés utáni állapot jutott róla eszembe. Gratulálok a Dharma zenekarnak az első lemezhez! Kíváncsi vagyok, hogy külföldi kapcsolatok által beindul-e a szekér kifelé is.
www.myspace.com/dharmaofficial
SW
(Rockpolis Media)
