Az iráni illetőségű Bloody Sadism egy egyszemélyes zenekar, melyet Pooyan Ahmadi hozott létre. Az "Eloquent Atrocity" című bemutatkozó album 2019-ben jelent meg. Ismerkedjünk meg ezzel a sokoldalú zenésszel!
A Bloody Sadism egy egyszemélyes együttes. Miért döntöttél úgy, hogy egyedül készítesz zenét? Gondoltál arra, hogy ehhez a projekthez tagokat gyűjtsél magad köré?
Inkább egyedül vagyok és saját magam csinálok mindent. Szeretem, ha megvan a saját területem társak nélkül. Sok dologban nem szeretem megváltoztatni a véleményemet. Tudod, hiszek a szövegeimben és úgy gondolom, ha nem tetszenek neked a dalszövegek és az alapok, nem fogod élvezni a zenét. Lehet, hogy kénytelen leszek meghívni zenészeket az élő fellépésekhez, de inkább egyedül szeretek lenni a koncerteken.
A Bloody Sadism bemutatkozó, "Eloquent Atrocity" című albumának megjelenése előtt, sok különböző stílusú együttessel dolgoztál együtt és még a mai napig is közreműködsz más zenekaroknál. Hogyan találtad meg a saját stílusodat?
Azt hiszem, hogy a közös munka különböző művészekkel segít abban, hogy erősebb legyél és talán tanulhatsz/elsajátíthatsz különböző dolgokat, mikor egy csapatban dolgozol. Úgy értem, bármit... Például, hogyan vezess egy zenekart, viselkedést, új technikákat és más dolgokat.
Mindig valami újat akartam csinálni és amikor láttam sok másik előadót (megjátszottan, vagy hitelesen) énekelni a szerelemről, eldöntöttem, hogy nem követem a régi szabályokat és arról fogok énekelni, amit igazán szeretek. A tiszta, egyszerű érzések és a témákkal kapcsolatos valódi ötletek voltak a fontosak.
Kiadót kerestem és a BRP egyike volt azon kiadóknak, melynek tetszett a cuccom. Így velük kötöttem szerződést.
Az „Eloquent Atrocity”-t hallgatva úgy tűnik, hogy ez egy konceptalbum, az intro és az outro olyan, mint egy nagyon véres történet kezdete és vége, amelyben van némi felszabadulás (madárcsicsergés), de mégsem igazán örömteli a vége (heves esőzés, mennydörgés). Mesélj valamit a történetről! Honnan jött az ötlet?
Nagyon jó, hogy megvan a kezdő történet. Ez egy pszichopatáról szól (vagy sorozatgyilkosról vagy ahogy akarod hívni), aki teljesen egyedül él. Az első szám alatt a fürdőszobába megy, és utána megkezdődik a brutalitás. Az összes szám, úgy értem, a másodiktól a hetedik végéig az ő ötleteiről szól és arról, amit tett az emberekkel (a képzeletében), a nyolcadiktól megváltozik, a kilencedik szám pedig az elkövetett rossz dolgok és gondolatok miatti megvetésről és depresszióról szól. Aztán meghal az utolsó számban.
Azt hiszem, a zenédet kifejezőbbé teszik a különböző hangeffektek. Ahogy elképzelem a dalokat, olyan filmek ugranak be, mint az Ichi The Killer, a Motel... Vannak olyan horrorfilmek, melyek hatással voltak a történetedre?
Nagyon jó, hogy megérted ezeket a dolgokat, barátom. Néha nem tudod szavakkal elmondani az összes mondandódat, így hangeffekteket kell használnod a hallgatóid számára, hogy pontosan elmondd, amit akarsz. Az effektek segítenek, hogy megváltoztasd az időrendet. Például az ötödik számban (Pregnant Cunt) a történet a végétől kezdődik, emiatt más és különleges. Minden dalt úgy képzelhetsz el, mintha egy-egy horrorfilm lenne.
Tervezel Bloody Sadism koncerteket, ha lecseng ez a világjárvány őrület? Ha igen, hogyan gondolod megvalósítani?
Mielőtt az egész világ felfordult, kaptam meghívást egy fesztiválra Törökországba, amit töröltek. Meglátjuk, mi lesz a következő hónapban... Nem tudom megmondani a pontos jövőt.
Néhány hónappal ezelőtt, készítettünk egy interjút egy másik iráni együttessel. A tagokat letartóztatták és bebörtönözték a szövegeik miatt. Mi a helyzet veled? Volt valaha bármi problémád az iráni hatóságokkal?
Nem, nem szállok szembe a törvénnyel és nem érdekelnek más bandák (kivéve a sajátjaimat), amikor rajtam a sor, hogy beszéljek. Mindenkinek saját magát kell megmentenie. Nem érdekel, mi történik másokkal.
Azt hiszem, jó tudni, hogy van egy másik egyszemélyes együttesed is, a Depreciation, mely egy másik zenei koncepciót mutat. Miért döntöttél úgy, hogy létrehozod ezt a projektet? Mi a terved vele?
A Depreciation-nek más stílusa van és olyasmi nyers zenéje, amit szeretek és nem lehet a Bloody Sadism-mel összehasonlítani. Eldöntöttem, hogy a társadalom-ellenességről, a gyűlöletről és más dolgokról éneklek másképpen. Rögzítettem az első albumot, ami 2020-ban, vagy talán 2021-ben fog megjelenni.
Mindegyik projektem egyformán fontos.
Mivel mindent te csinálsz a projektjeidben, megkérdezném, tanultál zenélni, vagy saját magadat képezted?
Saját magamat képeztem és Zenei intézetbe jártam sok évvel ezelőtt. De a fő dolgokat magam tanultam meg. Tanult ember vagyok: van egy alapképzéses általános mérnöki diplomám és egy mesterképzésem Angol nyelvoktatásból (önképző módon, egyetem által elfogadott vizsgával)
Hogyan tudnád jellemezni az iráni underground színteret? Meg tudsz élni a zenélésből, vagy van valami hétköznapi foglalkozásod? Gondoltál arra, hogy külföldön építsd a karriered?
Nincs hivatalos színtere és nem szerzünk pénzt a zenéből. Üzletember vagyok és részidős gitároktató. Talán, majd megpróbálok karriert építeni egy másik országban.
Köszönjük az interjút!
Örömömre szolgált.
