Március 7-én, Székesfehérváron indítja a tavaly ősszel megjelent, de már év végére platinalemezzé érett Nehéz szó album turnéjának második felvonását az idén 20. születésnapját ünneplő Depresszió. Halász Ferenc énekes/gitárossal az új anyag fogadtatásáról, a zenekart tavaly ért balszerencsés eseményekről, illetve a jubileumhoz köthető megmozdulásokról beszélgettünk.
A Nehéz szó című új albumotok már a megjelenését követően azonnal aranylemez lett, a tavalyi évzáró bulin viszont már a platinalemezes plaketteket kaptátok meg. Amikor
elkészültök egy új anyaggal, van szó arról köztetek, hogy milyen lehet a fogadtatása?
Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az elmúlt évek lemezeinek és eredményeinek köszönhetően akkora az érdeklődés a zenekar irányába, hogy az emberek egy nagy része már megelőlegezi nekünk a bizalmat, és már az előrendelés során megvesz egy új albumot. Igyekszünk is ezt úgy meghálálni nekik, hogy ez a mi felületünkön történik, az egész folyamatot felügyeljük, valamint olyan előzetes dalokkal, videoklipekkel próbálunk kijönni, hogy nagyot szóljon maga a megjelenés. Az utóbbi albumaink platinalemezek is lettek, ami meg azoknak köszönhető, akik megvárták a tényleges piacra kerülést, valamilyen online oldalon meghallgatták az egész anyagot, és utána döntöttek a fizikai vásárlás mellett. Ez egyébként egy „gesztus” is, megtisztelnek minket azzal, hogy a CD – szinte jelképes – árának kifizetésével segítik a zenekar munkáját. A tavaly év végi platinalemez átadás viszont valóban hatalmas meglepetés volt számunkra, előzetesen mi ugyanis aranylemezről tudtunk. (nevet) Ez az albumunk érdemelte ki a legrövidebb idő alatt ezt a státuszt, és ezt egy nagyon jó jelnek tartjuk annak „igazolására”, hogy helyes irányba haladunk zenekarilag.
Az arany- és platinalemezek mellé már egy látványos vinyl-t is felsorakoztathattok…
Ezt a megjelenési formátumot a kiadónk javasolta. Egyrészt mi az a korosztály vagyunk, akinek már nem volt bakelit lemeze… eddig, másrészt, megint lettek gyártó cégek, illetve a korong meghallgatása szinte már egy rítus. A lemezünket készítő Varga Zoli jegyezte meg kissé viccesen, hogy a bakelit az egy nagyon jó úri-muri. (nevet) Egyébként, most, hogy beszélgetünk, én is itt nézem, forgatom a borítót – valóban szép emléktárgy a „nemesfémek”
mellett.
Az őszi turné állomásain élőben milyen fogadtatása volt az új számoknak?
Nagyon jó! Ráadásul, annak ellenére, hogy most ezek kizárólag egy külön blokkban szólaltak meg a programban, itt sem ült le a buli sehol, ezeket a számokat is ugyanúgy fogadta a közönség, mint a régi Depresszió slágereket. Nyilván voltak olyanok, akiknek akkor még frissnek számítottak ezek a szerzemények, de azok is érdeklődve hallgatták. És elmondhatom, hogy az egész lemezanyagra nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, ennyire egységes véleményezésben még nem volt részünk. Sőt, ami még ennél is szokatlanabb, hogy a szakma felől is hasonlókat tapasztaltunk - kiválóan összerakott, nagyon jól megszólaló albumként jellemezték. Még aki annyira nem is kedveli a munkásságunkat, az is elismeri, hogy hallhatóan rengeteg melót fektettünk az anyagba - jóleső érzés.
Azt elárulod, hogy a zenekarból melyikőtök fanatikusa a 9-es számnak?
Ez az én „saram”… Úgy gondoltam, hogy ha már 2019-ben jelenik meg a kilencedik lemezünk, akkor az az év kilencedik havának, kilencedik napján jöjjön ki, és kilenc dalt tartalmazzon. Az áráról már nem is beszélve… (nevet) A többiek meg azt mondták, hogy ezt a fajta hülyeséget el tudják fogadni, valamint a kiadónk is jópofának tartotta az ötletet, meg hogy ez egy könnyen megjegyezhető információ. A mi közegünket abszolút nem jellemzi a bulvárosság, celebek sem vagyunk, azt szeretjük, ha csak a munkánk miatt beszélnek rólunk. Viszont, egy-egy ilyen megjelenéskor nem árt valami plusz, egy érdekes geg a rajongóknak, olvasóknak, ami figyelemfelkeltő.
Ilyen plusz az is, amikor a szerzők, zenészek „analizálják”, mutatják be a dalaikat,
mesélnek ezek születéséről…
Ez így van, viszont számomra ez egy nagyon nehézkes dolog, mert az én dalszövegeimben
egy-egy sorhoz milliónyi mondat kötődhet, tehát igazából gondolatindítónak szánom azokat. Vannak például olyan dalaim is, amelyek egy fél éves periódusomat ölelik fel, hogy hogyan is éreztem magam akkor. Szóval, szerintem nem kell mindent konkrétan definiálni - érzeteket, gondolatokat vetek fel, és ha azokra valaki ráérez, tudja, hogy az ő életében ezek mit jelentek, mivel vonhatóak párhuzamba, akkor ez egy nagyon erős kapcsolódási pontot jelent közöttünk.
A sok jó dolog mellett tavaly a rosszból is kijutott a zenekarnak, júliusban Zolinak tört el a bokája, novemberben pedig te voltál szenvedő alanya egy betegségből adódó kellemetlen „élménynek”.
Zoli esete a nyár egyik legnagyobb buliján, Mezőtúron történt, egy nagyon jó hangulatú koncert közepén egy ugrást követően sajnos egy kábelkötegre érkezett vissza, és kifordult a bokája. Az éppen játszott, és a következő számot még végigtolta velünk, de aztán, ahogy ment ki belőle az adrenalin, falfehér lett, hatalmas fájdalmai voltak. A koncert leállt, megvizsgálták a helyi mentősök, majd el is vitték. Egy pár nótát még eljátszottunk hárman, de lelkileg nagyon megviselt minket a dolog - nem kellemes érzés, hogy a zenésztársadat mellőled a színpadról mentő viszi el. A szerencse az volt a dologban, hogy Zoli egyik jó barátja Szimán Balázs, szintén basszusgitáros, és aki egyszer, jó pár évvel ezelőtt egy hétvégén már beugrott helyette, így most is azonnal őt kértük fel, hogy a következő bulikon segítsen ki minket. Egy balatoni nyaralás kellős közepén értük el, ráadásul neki egy főállása is van, de azonnal intézkedett és három nap múlva már fel is lépett velünk. Most már elárulhatjuk, de volt olyan, hogy a színfalak mögött, két dal között még kottát olvasott, hogy mit és hogyan kell játszania. Egyébként, annyira élvezte velünk azt a pár hétvégét, hogy újra elkezdett zenélni, csatlakozott is egy turnézó zenekarhoz. (nevet)
Nekem pedig a hangszálaim mondták fel a szolgálatot. Ősszel előfordul, hogy az ember benyel egy influenzát, de mivel nekem már kellőképpen meg van erősödve a hangom, illetve megvan a rutinom, hogy ilyenkor mikre kell odafigyelni – szigorúan csak teázás, fokozott C- vitamin bevétel, elég alvás, bulimentesség, stb. –, nem szokott ez gondot okozni, tudok egy olyan szintet hozni a színpadon, hogy a közönség nem nagyon veszi észre, hogy bajom van. Debrecenben viszont, a délutáni beálláson egy hang sem jött ki a torkomon. Beszedtem mindent, amit a gyógyszertárban kapni lehetett, körbetelefonáltuk a szakmát, hogy mi működhet még ilyen esetben, de semmi… aztán a Roncsbár helyi orvosa megvizsgált, és azt mondta, nincs más lehetőség, ad egy szteroidos gyulladáscsökkentőt intravénásan. Ennek viszont kb. 90-120 perc a hatása, a koncertig meg már nem volt sok idő, így egy kicsit csúsztattunk a kezdésen, majd kimentünk, és elmondtam a közönségnek, hogy mi a helyzet.
Megpróbálunk valamit, de ha nem megy, akkor majd pótoljuk a koncertet. És nem az volt, hogy elindultak haza, hanem elkezdték énekelni a számokat, a többiek meg a szokásosnál jóval több vokállal segítettek be, így ment le egy pár nóta. Aztán kezdtem érezni, hogy jön vissza a hangom, sőt, a végén már olyan dolgokat is ki tudtam énekelni, amik egyébként is nehézkesek. Egy nagyon-nagyon pozitív élménnyel távoztunk onnan, színpadon álló emberként megható és meghatározó pillanat volt, hogy mennyire lojális, jóindulatú, és kedves volt a közönség.
A tavalyi év végét és 2020 elejét mivel töltöttétek?
Teljesen hétköznapi dolgokkal foglalkozunk, pihenés és próbálás volt napirenden - ez egy nyugalmi időszak. Már nagyon várjuk a turné kezdetét, mert még húsz év után is szeretjük ezt csinálni, lelkesek vagyunk, főként, hogy ilyen sikeres évet tudhatunk magunk mögött. Az album fogadtatása minden előzetes várakozásunkat felülmúlta, valamint, az őszi lemezbemutató kanyar is nagyon jól sikerült, bízunk benne, hogy a többi állomás is ilyen lesz a turnén. Nyilván szeretünk ezzel foglalatoskodni, és mindig valami újításon is törjük a fejünket. Most azt találtuk ki, hogy a tavaszi turnén, ahol csak tudjuk, eljátsszuk a Nehéz szó album mind a kilenc dalát. Ilyet talán eddig csak egyszer csináltunk, az Egyensúly lemez kapcsán, de akkor sem mindenhol.
A Dorothy-t ti választottátok partnernek?
Még nem volt közös turnénk, és már régóta beszélgettünk erről, most meg egyszerűen kapóra jöttünk egymásnak. (nevet) Nekik nem nagyon volt konkrét ötletük a tavaszi koncertekkel kapcsolatban, mi pedig most zömében olyan helyekre megyünk, ahol régebben jártunk - így, ezekkel a páros bulikkal emeljük az események színvonalát.
Most szombaton startol a turné, az első állomáshoz pedig egy osztálytalálkozót is
szerveztetek…
Agyaltunk, hogy milyen extra esemény hozzáadásával tegyük még emlékezetesebbé a Depresszió első idei koncertjét, és mivel már több zenekar is szervezett már ilyet, mi is belevágunk. A várható közös élményeket viszont megfejeltük még azzal, hogy a helyszínen a zenekari beállást is meg lehet nézni. Úgyhogy ez egy amolyan hosszabb ’meet & greet’ akció az elkötelezett rajongóink számára. Nekünk is izgalmas lesz, mert még nem csináltunk ilyet, de úgy voltunk vele, hogy mivel turnényitányról van szó, még nem leszünk lefáradva. (nevet) Egyébként, van még egy pár tervünk ezzel kapcsolatban, a jövőben szerintem meg is valósítunk ezekből néhányat.
A fővárosban május 23-án játszotok. Másabbak ezek a bulik, mint mondjuk a vidéki
fellépések?
Igen, ezek szinte mindig valamelyest különlegesek, mert ilyenkor nem csak a budapesti koncertlátogatók jönnek el, hanem a vidéki rajongóink is, szép számmal. Úgyhogy már-már Depresszió találkozó jellege van ezeknek a buliknak.
Januárban ünnepelhettétek a Depresszió 20. születésnapját. A jubileumhoz köthető megmozdulásokból valamit már elárulhatsz?
A tavaszi turnét követően nyáron egy vegyesfelvágott fellépés-sorozat következik – ilyet se csináltunk még –, ugyanis akkor már elkezdjük a húszéves jubileum megünneplését, de közben még tartunk lemezbemutató koncerteket is, azaz dupla bulik várhatóak. Ősszel pedig már csak kimondottan jubileumi koncerteket adunk. Az is nagy változás, hogy 19 év Depresszió menedzselés után levettem a vállamról ezt a terhet. Mivel az eddigieknél jóval nagyobb, komolyabb dolgot szeretnénk színpadra állítani, megállapodtunk egy koncertszervező céggel, hogy ezt már ők csinálják. És ha minden igaz, egy kiadvánnyal is jelentkezni fogunk, de erről még hadd ne mondjak konkrétumokat.
Kiss T. Attila
