Július 12.
Mintha még melegebb lett volna. Fogyott is rendesen az italkészlet. Ismét az MTV színpaddal kezdődött számomra a zenei rész. 16-tól a
The Idoru zenélt a színpadon. Nagyobb nézőszámot is megérdemelt volna a Japánt is megjárt zenekar, de a Nap body-builderként feszített az égen. Az instrumentális Monologue-ot követve a 2006-ban megjelent albumról még két nóta jött, a When the Morning Comes és a Refused Day by Day. A srácok visszanyúltak a 2005-ös Hopeless Illusions EP-hez a Different Ways, Different Situations-zel és a The Valley of Dissapointment-tel. Itt Andy elkövetett egy hibát. Közölte, hogy ingyenes promo DVD lehet beszerezni, erre megindult a nép a standhoz :). Majd bólogathattunk a Dreaming About Two Lives-ra. A Monochrome annyira bejött nekem, hogy mikor hazaértem a fesztről jó párszor meghallgattam. Nem csoda hogy pl. az MTV is felkapta a szám klipjét. Akkor még elhangzott a Shut your Eyes to Love to Live, a Prison of Dead, a Soldier From Nowhere és a Drama Of Our Time. Az együttes leporolta a Genesis 1986-os slágerét, a Land Of Confusion-t. Jól átformálták, illet a repertoárba. Az utolsó dal a Last Raindrop volt. Fura, hogy ez a csapat külföldön kelendőbb, mint idehaza! Ejnye ;)!
Az
Alvin és a Mókusok is jubilál idén. 15 rubrikánál tartanak. Elsőként az utolsó 2006-os albumuk címadó dalát, a Mi ilyenkor szoktunk sírnit adták elő. Sorban jöttek a pergős Alvin dalok, mint a Sajnálom, a Mikor a Földön véget ért az élet és az Én még tükörbe tudok nézni. Aztán az első hivatalos kiadványról (Jézusnak volt-e szakálla?!) az Alvin és a mókusok. Itt énekeltetés is volt, melynél nem kellett nagyon biztatni a tömeget. Utána bebizonyítottuk, hogy a Hegyaljára járók kulturáltak :). Szóval, jött az 1999-es Emberek és Állatokról a Kultúrált. Előkerült a Punkpopsuperstar 2-ről a Groovehouse Hajnal című száma, Viki előadásában. Helyett kapott a Mossák az agyad, a romantikus Sziámi, a Bizalom Vikivel. Jó volt a Sikoly jelmez :). Felcsendült a Tolerancia földje. A hallgatóság Alvin kórusba kezdett. Majd jött utolsóként a Lacika. A visszahívásnak eleget téve, a csapat eljátszotta még a Kurva életet.
Következett az ország legpimaszabb grimasza, a
Kowalsky meg a Vega. Nemrég jelent meg legújabb Szemenszedett igazság c. albumuk. Kowának sikerült megtalálnia helyét a zeneiparban. Emlékszem, amikor még 1993-ban a Black-Out-tal tehetségkutatón vett részt :)... A Kowa meg a Vega egy pont idepasszoló számmal, a Kezeket fel!-lel kezdte a bulit. Aztán két 2003-as nóta volt, a Többet érdemelsz és a Pimasz grimasz. A Szemenszedett igazságról elhangzott a népies dallamvilágú Jövünk mint a Hunok, a Forradalom Rt.-ről az Ennyi csak, a Pimasz grimaszról a Fekete lepke, a Vegasztárról a Balul sül el. A Nem minden szarka farka után némi héjhóóózás jött a közönséggel. Aztán elvesztünk a Labirintusban, de később megtaláltuk az utat, hála az Aszfalt és fehér csíknak. Majd a Made in Hungary (Scooby Snacks) Fun Loving Criminals feldolgozás következett. A ráadásblokkban játszották az Októberben leverten a Keletinélt (Pimasz grimasz), az Egy Zsivány Balladáját (Vegasztár) és a Forradalom Rt.-t. Kellemes, vidám hangulatú koncertben volt részünk.
A Lost Boys c. vámpír horror film egyik betétdalának (a Gerard Mcmann nevéhez köthető Cry, little sister) részlete után megérkezett, a finn goth-rockerekből álló
The 69 Eyes. (Nagyon illik hozzájuk az introként szolgáló nóta.) Helsinki vámpírék a Devils-zel kezdték a show-t. Jyrki még az elején egy fél koponyát ábrázoló kendővel mutatkozott, amitől hamar megvált. Majd jött a 2002-es Paris Kills-ről a Crashing High. Jyrki egy nagy Köszönöm!-mel (így magyarosan) hálálta meg a tapsot. Majd megszólalt a 2007-es Angels albumon található Perfect Skin és a Wings & Hearts. Majd felcsendültek a Gothic Girl dallamai a Blessed Be-ről, aztán rockereskedtünk egyet. Következett egyik személyes kedvencem az Angels albumról, a Ghost, melyet tetézett a másik nagy kedvenc, a Brandon Lee. Előszedték a Forever More-t 2002-ből, hallhattuk a Devils album szép balladáját, a Sister Of Charity-t. Sajnos, a Feel Berlinben nem volt "You got to feel Tokaj", pedig vártam rá :). Elhangzott a Blessed Be egyik slágere, a The Chair. Maradva 2000-nél, eljátszották a Framed In Blood-ot is. Ahogy elnéztem, volt valami pici technikai probléma, de Jyrki rutinosan oldotta meg egy kis never say, never say die-ozással, ami jelezte, melyik dal lesz a soros. Utána finnék levonultak. A közönség folytatást követelt, bár nem tudom, mennyire voltak képben helsinkis barátaink, mit jelent a "vissza vissza" :). Valamit azért sejthettek, mert visszajöttek. Ráadásként még megkaptuk a Dance D'Amour-t és egy Doors számot, az LA Woman-t, melynek közepén nagy közönségjátszadozás volt. A The 69 Eyes a Lost Boys-zal zárta műsorát. Láthatóan, jól érezte magát a zenekar a színpadon, talán Archzie tűnt visszafogottabbnak.
Kis késéssel, az MTV színpad záróprodukciója a
Tankcsapda volt. Itt most a "nagy" mindenféle szinonimáit lehetne írni. Hatalmas tömeg gyűlt össze a "mezőn", a dalok listája is tekintélyes volt. A Csapda nagyot robbant, úgymond "Senki nem menekül"-t. Kicsit megállt az idő, mert Mindig péntek. Volt a Szextárgy is. Iszonyú látványosak voltak a szaggatottan kilövelő "lángcsomagok". Majd Lukács Laci felszólított: Szeress úgy és a Kis orosz lány válaszolt. Peregtek a Tankcsapda slágerek, mint a Nem érdekel, a Ki csinál rendet?, az Ez az a ház, A 3 gárica. Játszották az Elektromágnest, a Nem kell semmit. Szerepelt a listán a Szabadon, az Akinek látsz. Stílusosan, a Füst és lábdob alatt füst lövelt ki a színpadnál. Következett Az Ember tervezről a borultabb szövegű Lopott könyvek, a Fordulj fel, a legelső albumról a Baj van!, az Azt mondom állj!. A dalzuhatagból nem maradt ki a lazább R'n'r rúgója és a Föld és ég sem. Végül az egyik fesztiváli/bulis állapothoz kapcsolható Be vagyok rúgva hangzott el. Rövid közönségvárakoztatás után hallgattunk egy Egyszerű dalt, megtudtuk, mi A legjobb méreg és még a pokol is üdvözölt minket :). A fináléban papírfecni esőben és füstbe burkolva, a Mennyország Touristtal köszönt el a Tankcsapda. Remek zárás volt.
Miután mindenki túlélte a "detonációt", a tömeg erre-arra oszladozott. Minket a DeWalt felé repített a légnyomás. Közben muszáj volt kicsit megtömni a bendőt. A DeWalt-ban a dark/goth/rock
Garden Of Eden műsora volt a soros. A koncerteken már jól ismert számok mellett, mint a Lélekmadár, vagy a Vampires Of Eden, új dal is szerepelt, mint a Never Cry. Volt még a Mondd tovább nyitódala, Az út, a Valaki vár, és a My Time. Jött a The Cult klasszikusa, a Rain. Néha egy pici esőnek örültem volna a fejem felett a nappali hőségben :). Volt valami rock'n'roll-os nóta is. Az est búcsúakkordjaként a Mondd tovább hangzott el. A sátorba belépők jól elvoltak a Garden zenéjére, a srácok is jól nyomták, bár Zozó elég visszafogottnak tűnt és Árpi hiányzott a csapatból.
Az elég "korai" időpontra való tekintettel, visszatértünk a szállásra, mert még maradt pakolnivaló is.
Természetesen nagyon sok zenekar lépett még fel a fesztiválon, többek közt:
Blind Myself,
Insane,
Replika,
Depresszió,
Fürgerókalábak,
Auróra,
Caliban (Németország),
Black-Out,
Watch My Dying, vagy a svéd
Katatonia. Sokszor sajnáltam, hogy nem vagyok klónozva. A zenei műsor mellett, más jellegű programok is várták a fesztiválra látogatókat, mint pl. a Zöld színpadon a környezetet érintő kérdésekben különböző előadásokat hallhattak az érdeklődők és bloggertalálkozó is szerepelt a kínálatban. A Malátabárban közönségtalálkozók mellett koncertek, vetítések szórakoztatták a nagyérdeműt. A Civil Utcába alapítványok, szervezetek képviselői költöztek be. Július 13-mal nem ért véget az élet, hiszen már beindult a gépezet, mely a 10. Hegyalja fesztivált készíti elő.
sw
(Rockpolis Media)
Külön köszönet: Alez, Endre!
