A szervezők sajtótájékoztatót tartottak, melyen kiderült, hogy az idei Hegyalja fesztivál már nagyobb területen került megrendezésre, több helyszínnel, mint pl. a Malátabár, vagy az MTV színpad. Ezen a napon már a fotózás kérdése is megoldódott.
Az MTV színpad ma "nyitotta meg kapuit" és a 2004-ben alakult Road vágta el a szalagot, akik idén jelentkeztek új CD-vel Aranylemez címmel. Az első riffekre az emberek szája Felfelé görbült. "Második harapásként" a Ne mondd hasított, majd az Isten barma. Következett a szágulós/versenyzős/autós Visszahárom, aztán egy olyan dal, mely a Hegyalja fesztre is vonatkozhat, a Jó hely :). A közönség is be lett vonva a bulizásba. Aztán Aki szabad, nyugodtan nyomhatja a pedált és Go. Persze, nem véglegesen, mert a srácok még visszajöttek, így lehetett még kicsit bólogatni a Nem kell másra.
Itt nagyot dilemmáztam (ebből még volt pár), mivel az MTV színpadon a Deák Bill Blues Band következett és Deák "Bill" Gyula idén ünnepli 60. születésnapját, a DeWalt-ban pedig a Tűzmadár bontogatta szárnyait. Eddig még nem volt szerencsém Schroti csapatához élőben és már nagyon kíváncsi voltam rájuk, ezért mellettük döntöttem. Nem volt teltsátor, de a közönség lelkes volt. Felváltva hallhattunk dalokat a 2005-ös Jégkorszakról, illetve a tavaly megjelent Fények c. albumról. Végül nem bántam meg a döntést, jó kis modern heavy metal élményben volt részem, olyan nótáknak köszönhetően, mint a Nero, a Szép hazugság, a Másról szól, a Jégkirály, a Colombus, a Fények, a gyönyörű lírai Csillagfény, az Ébredj és a Cirkusz. Rövid zenekarbemutatáskövetkezett, Horváth Zsolt (billentyű) sem maradt ki, aki éppen Deák Billnél segédkezett. Utána még volt az Élünk még. Az időkorlát miatt további számok nem kerülhettek elő, hiába várták a rajongók. (Köszönet Schrotinak a segítségért!)
Az első hazai Guns n' Roses tribute együttes, a Hollywood Rose lépett a deszkákra. A közönség vevő volt a Guns klasszikusokra, mint pl. a Welcome To The Jungle, a You Could Be Mine, a Don't Cry, vagy a Sweet Child O' Mine... Jesse James jól adta vissza Axl mozgáskultúráját, a csapat többi tagja (Vilkó - gitár, Viktor - gitár, Luki - basszusgitár, Cocó - szintetizátor, Zaba - dobok) hűen tolmácsolta a zenét.
Sajnos nem tudtuk megvárni a buli végét, mert a Jim Beam Music színpadon a Junkies koncertje volt soron. Mivel a Junkies pályafutását már az elejétől fogva követem (onnan, mikor még New Jack Daniel's-ként nyomultak), fura volt belegondolni, hogy már közelítik a 15. évet. A Szép új világ nyitotta a műsort, utána visszaugrottunk a Káros egyik sikerszámára, a Vesztettélhez. Ha már Tokaj és borvidék, jöhetett ama bizonyos szerelmes dal, az Alkohol. András hívott, hogy Gyere le velem a mélybe, talán azért, mert jött egy Üzenet a föld alól. Jött a Félbetépve, a Hókusz-Pókusz, a Minden álmom. Majd a srácok határozottan tudtunkra adták, hogy szomjasak és azt is közölték, ki miatt isznak. Közeledett az este és a gyerekeknek a Mese. Majd jött a nagy kedvenc, a Maszk. Készülget az új Junkies album, kaptunk ízelítőt belőle, a Csatornapatkányt. Olyan régies Junkies hangulat fogott el. Még szerepelt pl. az Ennyi kell és a Viszlát is. Jó hangulatú koncertet adtak Attiláék. Kb. szauna volt a sátorban.A Jim Beam következő műsorszámaként a Zorall szerepelt, viszont a DeWalt sátrában a Wendigo volt várható. Kis latolgatás után, vándorlás a DeWalt-hoz. Mikor odaértünk éppen a Highway To Hell-t játszotta az egyenáram/váltóáramot példaképnek tekintő AB/CD. Kristó László messziről tisztára Brian Johnsonnak, Erik meg egy fiatalított Angus Youngnak nézett ki.
Ekkor már erősen érződött rajtunk a fáradtság, takarodót fújtunk.
sw
(Rockpolis Media)
