A koncertet nyitó Nes-t most láttam és hallottam először. A háromtagú csapat zenéjét leginkább a Nirvana, a Pearl Jam és a Red Hot Chili Peppers világához tudnám hasonlítani. Néhol a hangzás picit kása volt, így nem lehetett mindig kivenni az angolul írt számokat, pedig a srácok mindent beleadtak, főleg az énekes/gitáros, aki elég lazán konferált hol külhoni, hol hazai nyelven.
Hosszú készülődés után jött a Junkies. Írnom se kell, hogy mi vette kezdetét a nézők soraiban. Mivel a színpad előtt nem állt rendelkezésre emberi, vagy tárgyi korlát, a közönség őrületes tombolásban tört ki (a mikrofonzsinór megbánta), ami persze nem csoda olyan szerzemények hallatán, mint a Tovább, a Ki vagyok én?, a Hey You és pl. a Félsz. A lendületből talán a One Punch vett le valamicskét. Természetesen elhangzott a lírai "szerelmes" dal, az Alkohol is. A feldolgozások (Dead Kennedys - California Über Alles, Nirvana - Breed) és a további saját nóták (Ez csak a valóság, Akupunktúra, Gumilány, Vesztettél, Vigyél át, Hagyj így, Mindenki énekel, Social Grind + pár újabb tétel) közti sodrásban a publikumból két tag bebizonyíthatta énekesi tehetségét. E próbálkozásért egy póló és egy kazi boldog tulajdonosaivá váltak a vállalkozók. A bulizáró szerepét a rajongók meglepetésére most a Sex Pistols God Save The Queen című műve töltötte be.
A ráadásban egy reggae számot (Jamaican Boys) játszottak el a fiúk Junkies módra. A kisebb zenei kitérő után a punk klasszikusai jutottak szóhoz, illetve mikrofonhoz (Ramones - Psycho Therapy, Misfits). A Sex Pistols Anarchy In The UK-je alatt nagyobb lett a létszám és a mozgolódás a deszkákon.
Az együttes ezen a napon sem vallott szégyent. Lehet, hogy nem a legeredetibb a muzsikájuk, de fergeteges hangulatú koncerteket tudnak produkálni.
sw (Szi. Szi.)
