Nekünk magyaroknak meg azért kell nagyobbat dobbanjon a szívünk, mert az énekesnői feladatokat a Veszprémből származó Kiss Júlia (ex-Without Face) látja el... A csapatból még talán az ex-Extreme Noise Terror basszer, Lee Barret lehet ismerős egyeseknek, de a második album (Delusions) felvétele után, egyéb bokros teendőire hivatkozva kiszállt az együttesből.
Mint ahogy említettem a Dream Theater hatása nagyon érződik a dalokon, de ezentúl még annyi komplexitás van a zenéjükben, hogy már-már a befogadhatatlanság határát súrolja. Ez hatványozottan igaz a Delusions albumra, amely még bonyolultabb lett és sokkal több odafigyelést kell szentelni neki, ahhoz, hogy tisztuljon a kép. A billentyű rengeteg jazzes témát nyom a keményen riffelő gitárok alá, máshol meg teljesen elszállós az egész és amikor az ember lebegne, a súlyos riffek és az eszelős dobritmusok téritik vissza a földre, hogy a metalba ékelődött témák között felbukkanó klasszikus zenei hatások, ismét egy újabb zenei utazásra hívjanak. ...és mindezeken ott van Júlia, akit nemcsak fizikai gyönyörűséggel áldott meg a sors, hanem ugyanolyan, éterien tiszta hanggal is, amely mégis jól illeszkedik a "csúnya" zenei közegbe. Most lehet, hogy egy picit ellentmondásba keveredek önmagammal, de ez az angyali hang, néhol lehetne egy kicsit dögösebb, metalosan mondva több koszt kellene az énekkel belevinni a zenébe és akkor hosszú távon a hallgató talán még többször nyomná meg a replay gombot.
Érdekességként megemlíteném még, hogy az első album (Transcendental) Blood című dalát Julie magyar szakasszal és refrénnel is megspékelte...
Ígéretes kezdet, várom a folytatást...
...és örvendetes, hogy a Hammer License Magyarországon kiadta mindkét CD-t egy duplapackban, fullos szövegkönyvvel, kedvezményes áron, így akinek a magyar vonatkozású dolgokért hevesebben ver a szíve, könnyeben beszerezheti itt keleten is ezt a maximális precizitással összerakott anyagot/anyagokat.
Értékelés: 9-9 (a 10-ből)
e.sch
(Rockpolis Media)
