Az elektronikus intro már nagyjából sejteti, hogy azért nem a leghagyományosabb rockzenei úton fog elvezetni ez az együttes és az első Hárman párban c. dal finom elektronikus fűszerezése hallatán máris egy hatalmas partyban érezheti magát a hallgató. Erre aztán még rátesz a Péntek pár lapáttal, aztán Két ajtó között Kowa éneke ébreszt az Álom-ból, mert Nélküled Egyedül Indulnom kell az Utazás-ra, aztán szól a Parancs, de Nem fogom be..., úgyis Majd megtalállak, hogy Minden éjszakád egy hatalmas buli legyen, mert nem tudhatjuk, hogy Ki nevet a végén.
Norbee és csapata hangulatilag nem sokban távolodott el a Hooligans világától, de a különböző elektronikus kütyükkel megszórt dalok egy modern rockzenei világba röpítik el a hallgatót. Jó értelemben vett slágerek születtek. Nekem személy szerint jól esik hallgatni ezt a CD-t a sok metalos zúzda után, mert ellazít, feldob, aztán ismét jöhetnek a harapós gitárcentrikus zenék...
sch
(Rockpolis Media)