Itt volt például a Scivias Magyarországról, akik német kiadónál dolgoznak, magyar nyelven adják elő szerzeményeiket és október 27-én többen voltak rájuk kíváncsiak Iasi-ból, Bukarestből, mint a nagy, melldöngető "székely fővárosból". Így állunk mi itten a kultúrával kérem. Az egy dolog, hogy a neofolk vizein evező Scivias - habár, ez a neofolk kategorizálás szerintem nem fedi teljes mértékben az együttes művészetének besorolását - nem kocsma szinten magyarkodik (áldott szerencsére!!), mint pár olyan együttes, amelyek megmozdulásain tömeghisztéria van. A csapat ezzel a performance-ával sokkal mélyebben ment bele olyan történelmi témákba, amelyeket az iskolákban nem igazán tanítanak, mint az előbb említett megmozdulások és (részben) nemcsak a mi történelmünk, hanem az emberiség történelme során végbement dolgokba ásnak/ástak bele nagyon mélyen, amelyek nemcsak a szövegekben, hanem a képi kivetítésekben is visszatükröződnek. Erről az előadásról, mert hagyományos értelemben vett koncertről nem beszélhetünk, igazából nem is lehet mit írni, mert az igazi az, amikor az ember ott van és átél minden képet és hangot. Nekem az egész műsor alatt az motoszkált az agyamba, hogy a XXI. század sámánjait látom és hallom.
Nehogy bárki is elfogultsággal vádoljon meg, feltárok néhány prózai dolgot is: az, hogy a koncert 2 órás késéssel kezdődött, nem a szervezők és nem is az együttes hibája volt, hanem a hangtechnika emberi oldala volt a hunyó, amely nem volt képes beállítani a cuccot és még a performance első két tétele alatt is a nézők kénytelenek voltak végig hallgatni a beállás csínját-bínját. A műsor végén egy iasi-i gyerek meg is jegyezte, hogy " de jó, hogy nem értem a magyar nyelvet". Igen, ők egy kukkot sem értettek a prózai oldalból, de mégis képesek voltak több száz kilométert utazni és a végén az ámulatukból alig tudtak feleszmélni, pedig a hangosítás a sok tökölés ellenére sem volt tökéletes.
Nem értem a közönséget... és azt hiszem soha nem is fogom megérteni...
esch
(Rockpolis Media)
