Szóval, az album egy rövid introval nyit.
Aztán átfordulunk a Temper Trap c. dalba, melyben rögtön összetalálkozunk a hármas énekkel (női, férfi, hörgős férfi), így párbeszéddé alakul a dal. Mellesleg a női-férfi tiszta/érdes/hörgős énekről kapásból az Amaranthe ugrik be (csak más a stílus) – sw. Hekky és Barbara hangja szépen kiegészítik egymást. A Stainglory erős, pörgős dobtempóval indít, majd visszavált középtempóra. A Tmesis (egyik kedvencem a lemezről – sw) szövege hangulatában picit a Stabbing Westward-ot idézte meg. Az At last, at least egy egyszerű, fél perces átkötő. A Distances-t másodjára hallgatva (mindkettőnk kedvence – H.K., sw) meglepetésre feltűnt, hogy a fél-refrén ("It's my World") dallamvezetése Adele Skyfall-sorára emlékeztet. Ennél a dalnál klasszikus metal dalokra jellemző gitárszólót hallhatunk. A True/Born dinamikus, darálós darab Csongor Bálint (Subscribe) közreműködésével. A Ghosts: (közös kedvenc) megint erős kezdés, a tempót az énekdallam "lassítja" be. A lemezt a Run című instrumentális szerzemény zárja, mely egy futurisztikus helyszín juttatott eszembe, ahol a házak közt céltalanul bolyong valaki... (sw)
Bár nem tudom, hogy élőben mennyire hozzák a CD-minőséget énekhangban, de szerintem még van ott tartalék, merészebb, szélesebb hangtartományt is alkalmazhatnának. (H.K.)
Összességében egy egységes hangzásvilágú albumot hallhatunk, kellemes élmény, nincs mélypontja.
Csapat:
Kovács Barbara - ének
Gerő András - ének
Lauter Attila - gitár
Farkas Krisztián - gitár/ének
Kovács-Ferencz Zsolt - basszusgitár
Csobán Bence - dob
Albumok:
Trance EP, 2015
Limbo City, 2018
https://www.facebook.com/pg/thetumorcalledmarla/
