A kezdeti pörgős (4-Way Diablo, Wall Of Fire), elszállós (Cyclone) dalokat az album második felében a pszichedelikusabb, belassulós szerzemények (I'm Calling You, Freeze and Pixelate, A Thousand Stars) követik, adva ezáltal a nótáknak egyfajta Doors-os, Led Zeppelines ízt. Ezek az ősi bukék talán onnan is jöhetnek, hogy a nótákat nagyobbrészt élőben kapták fel, nem sokat csiszoltak, políroztak a hangzáson, így lett zajos, egy picit nehezen befogadható ez a MM anyag. Olyan ez kérem mint egy makrancos hölgyemény: minél több időt szentelünk neki annál jobban fedi fel a bájait. Ínyenceknek ajánlott!
Értékelés: 8,5
sch
(Rockpolis Media)
(Rockpolis Media)
