Az Astodust (www.astrodust.hu) is a turulmadár által védett városból származik és a 2005-ös Jégbe zárt világ debüt albumuk után az idén tavasszal jelentkeztek a második korongjukkal a A Kezdet a Vég cíművel. Saját bevallásuk szerint a Sentenced, az In Flames és a korai Amorphis volt hatással rájuk. Az északi ízek érződnek is
a zenéjükön, amely helyenként doomos súlyossággal hömpölyög... a végzet felé. Az első albumuk talán a gyengébb hangzás miatt nem mutatott ilyen egységes zenei képet, pedig már akkor is akadtak érdekes témák és szöveg téren sem bárgyúskodtak, Tass mester (Agregator) nyomta is rendesen a borongós, súlyos sorokat. Mára a 2005-ös felállás majdnem teljesen átalakult és a mikrofonnál Tóth Miklós nyomja ugyanolyan súlyosan, valamivel dallamosabban, kevesebb hörgéssel, a szövegeket, amelyek azóta sem váltak rózsaszínűvé, de az ilyen muzsikához, csakis ilyen sorok passzolnak, mint pl. a'szondja: "Kell az élet minden kínja / Kell a fájdalom minden arca, / Mert élvezem, ahogy szenvedek.". Talán, ha vokál téren több változatosság (nem azt mondom, hogy dallamosság) ütné fel a fejét, akkor a jövőben már szorosan ott nyomulnának nálam, az olyan kedvencek között mint pl. a Nevergreen, de addig is néha azért elő lehet kapni a CD-t, hogyha az ember egy kis súlyos, magyar szövegű borongásra vágyik.
Jó ötlet volt a CD végére feltenni a Keserű ébredést, amely egy szimfónikus ízű, több mint 20 perces szerzemény. Igazából ennek a dalnak a fő motívuma adja a CD közepén elhelyezkedő Ébredés témáját, amely persze sokkal fémesebb hangzással bír. De a záró instrumentális monumentum alatt legalább meg lehet emészteni az azelőtt hallottakat és édes keserűséggel levonni a következtetést, hogy minden kezdettel egyúttal elindul a vég is...
7,5/10
esch
(Rockpolis Media)
