Már az albumot indító Intermezzo-ban is oda van pakolva rendesen a torzított gitár, no nem old school thrashesen, de nem is holmi jól fésült torzítással, hanem úgy ahogy elvárható egy XXI. századi modern rock, metalos hangzású anyagtól. Nem elfelejteni, hogy Ágnes maga írja úgy a zenéket, mint a dalszövegeket, kivéve azokat a dalokat amelyeket más előadók nyújtanak át szívesen a főszereplőnknek. A stúdióban pedig a magyar ifjú rock élet krémje segédkezett a rögzítésnél és egyes hangszerelési trükköknél. A Wackor albumán (Methanolid) is vendégeskedő Ágnesre hatással lehetett a metalkodás, mert egy kis wackoros íz érezhető a Szebb jövőt c. tételben, de ez akár tisztelgés is lehet a methanolidisták előtt. A másik nagy Ágnes rajongó, a Wendigo legénysége is vendégszerepel a Gömbön, a Butterfly c. dalukat kellett feljátszaniuk, de itt Ágnes magyar versével, Álmodók cím alatt fut a történet. A Titkaid maxi címadója is újra műanyagba préselődött. A többi legyen meglepetés és felfedezni való a leendő hallgatóknak.
Említésre méltó még a szövegkönyv és a mini poszter, amelyet a világszerte elismert Havancsák Gyula (www.hjules.com) készített.
Ha a magyarországi mainstream média végre felébredne abból a ködös valamiből amiről azt hiszik, hogy húú de fasza kultúrát adunk a népnek, akkor az ilyen és hasonló minőségű produkciókat kellene a szárnyai alá vegye, hogy a magyar pop/rock ismét visszanyerje azt a fényét ami volt a XX. században, mert a felszín alatt rengeteg olyan előadó/együttes van amely világszínvonalú dolgokat tesz le arra a bizonyos asztalra.
9/10
ESch
(Rockpolis Media)
