A bevezető (Prologue/I know where you live), mikor a rendőrség megtalálta Spider naplóját és az utózönge (I am the spider/Epilogue), ahol Spider Steven-hez beszél, akivel egy cellában van, szépen keretbe foglalja az elborult lelkivilágú gyilkos történetét. Steven "figurájával" az 1975-ös Welcome to My Nightmare lemezen és az 1991-es Hey Stoopid "Wind-up Toy" c. számában is találkozhatunk.
Nem nagyon emelnék ki dalokat, mert egységesen mindegyik jó hard rock nóta. Néhányat azért megemlítek. Pl. a Vengeance Is Mine-ban Slash vendégszerepel, igazi "slash-es" szólókkal tupírozva a nótát. Utána, a játékosabb dallamokból tákolt Wake The Dead-ben egy másik legenda következik Ozzy személyében. Valószínű, ő is jól érezte magát a felvételek során, mivel a "vérengzős" témák tőle sem állnak távol. Ha lenne beleszólásom, a The One That Got Away-re biztosan készítenék klipet :). A Salvation pedig lágyabb melódiákból összefűzött ballada, mely zeneileg remekül adja vissza Spider vívódását. Vajon van-e esélye az üdvösségre?
Alice nem rozsdásodott be, a manó sem gondolná, hogy 60. A kísérő zenészek neve szintén garancia a minőségre. Keri Kelli (gitár), Jason Hook (gitár), Chuck Garric (basszusgitár), Eric Singer (dobok).
Nem hiszem, hogy ebből a korongból születni fog olyan hatalmas sláger, mint pl. a Poison. Eleve a dalok sem hajaznak az akkori "stílusra". Inkább a korai Alice Cooper köszön vissza ránk. Viszont ez nem von le semmit az album értékéből. Tessék megismerni Spiderünket, nem fogtok csalódni!
SW
(Rockpolis Media)
